Az emberiség a történelme kezdete óta szüntelenül keresi a kapcsolatot az életető vízzel. Az első állandó települések is, több ezer évvel ezelőtt kivétel nélkül nagy folyamok mentén jöttek létre. Az ősi időkből ránk maradt kezdetleges vízvezeték rendszerek nyomai is erről a szoros kötelékről tanúskodnak.
A kerti tavak sem újkeletű alkotásaink közé tartoznak. Régészeti leletek bizonysága szerint már az ókorban léteztek kertekben felépített speciális dísztavak, sőt kimondottan haltenyésztésre szolgáló halastavak is. Mellettük természetesen a fürdőmedencék is korán megjelentek. A rómaiakról például mindenki tudja, milyen nagy szeretettel hódoltak a fürdőzésnek, mint egyfajta kellemes időtöltésnek. Később aztán a középkorban a kertépítés kulturális öröksége, sok más egyébhez hasonlóan lehanyatlott. Majd az újkori, szerfelett fényűző életmódot folytató európai uralkodók ismét felfedezték és híres mestereket kértek fel arra, hogy a paloták mellé impozáns kerteket építsenek.
Napjainkban a kerti tavak már nem számítanak megfizethetetlenül drága luxuscikkeknek. A tendenciák is azt mutatják, hogy egyre többen vágnak bele otthon ilyen tavak létesítésébe. Hiszen melyik kerttulajdonos ne vágyna arra, hogy kertjét hangulatosabbá tegye egy szépen kivitelezett tó segítségével?
Amire szükségünk van a fóliázáshoz: Egy jól megtisztított homokos meder, amiben nincs gyökér, nincs törmelék és nincs talajvíz, és áramforrás a közelben, amivel a gépeinket üzemeltetni tudjuk.