Veszélyeztetett axolotl kiszabadítása új reményeket ébreszt a ritka kétéltű számára

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűjéről, a különös, állandóan mosolygó mexikói axolotl-ról van szó, amely a tudósok legújabb felfedezései alapján sikeresen alkalmazkodott a mesterséges vizes élőhelyeken való élethez. Egy tanulmány, amely reményt ad a jövő számára ennek a gyönyörű lénynek, amely a kihalás szélére került, azt mutatja, hogy a kutatók 18 fogságban nevelt axolotlt szabadon engedtek Mexikóváros közelében, a helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. A kutatók rádiókövető eszközöket szereltek az állatokra, és megállapították, hogy az axolotlok mindkét helyszínen sikeresen túléltek és táplálkoztak, sőt, még gyarapodtak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója úgy nyilatkozott, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”.

A kutatási eredmények a PLoS One című tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók azt sugallják, hogy az axolotl visszahozható a természetes élőhelyére. A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak, és a hegyekből érkező forrásvíz táplálta, valaha tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban ahogy Mexikóváros növekedett, az urbanizáció, a szennyezés és egyéb nyomások az axolotlt a kihalás szélére sodorták, és néhány becslés szerint a vadonban mindössze 50 példány maradhatott. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítjük a mexikói identitásunk egy részét” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója. Az axolotl nemcsak biológiai értelemben érdekes lény, hanem ikonikus szerepét is betölti a mexikói kultúrában, hiszen az azték legenda szerint egy isten, Xolotl, aki a tűz és a villámlás istene, szalamandra formájában jelenik meg.

Dr. Zambrano folytatta: „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet, és helyreállítani az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor remélem, hogy van remény az emberiség számára.” A kutatók az állatok szabadon engedésének előkészítése érdekében együttműködtek helyi gazdálkodókkal és önkéntes csapatokkal, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes vízszűrő rendszereket telepítettek, hogy megtisztítsák a vizet. A kutatók két helyszínen engedték szabadon a fogságban nevelt állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely évtizedek alatt mesterséges vizes élőhellyé alakult. Minden egyes állatot rádiós nyomkövető eszközzel láttak el.

Dr. Ramos a BBC Newsnak elmondta: „A csodálatos hír az, hogy mindannyian túléltek. Ráadásul azok, akiket újra el tudtunk kapni, súlyt nyertek – tehát vadásznak.” A megfigyelések során érdekes insightokat nyertek az axolotl viselkedéséről is. „Felfedeztük, hogy néhány állat a legtöbb idejét egy másik egyed mellett tölti – mintha barátságokat alakítanának ki” – magyarázta Dr. Ramos. Ironikus módon ezek a vonzó szalamandrák a világ laboratóriumaiban és háziállat akváriumaiban számos példányban megtalálhatóak. A faj biológiailag lenyűgöző, hiszen képes regenerálni bármely sérült vagy elveszett testrészét. Ezért a kutatások folynak annak megértésére, hogy ez a képesség orvosi célokra is alkalmazható-e.

A mexikói főváros zavaros vizes élőhelyein azonban még rengeteg munka vár a környezet helyreállítására, hogy a vadon élő axolotl számára esélyt adjanak a regenerálódásra. Dr. Ramos hangsúlyozta: „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét. A helyreállító projektek nem könnyűek, de végrehajthatók – csak sok emberre van szükség.” Hozzátette, hogy nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen ebben a munkában – a világ minden lakója segíthet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo