
Trump elfordult Amerika gazdasági erejének alapjától – a következmények zűrzavarosak lesznek
Donald Trump újabb falat emelt, és úgy véli, hogy mások is fogják ezt finanszírozni. Azonban a döntése, hogy legalább 10%-os vámokat szab ki szinte minden, az Egyesült Államokba belépő termékre, valójában egy olyan falat képvisel, amely a munkát és az állásokat kívánja megőrizni a hazájukban, nem pedig a bevándorlókat kívánja kizárni. Ezt a falat érdemes történelmi kontextusba helyezni, mivel a lépés visszavezeti az Egyesült Államokat egy évszázaddal korábbra, a protekcionizmus időszakába. Az új vámok révén az Egyesült Államok a G7 és G20 országok fölé emelkedik, olyan vámbevételi szintet elérve, amelyet korábban olyan országok, mint Szenegál, Mongólia vagy Kirgizisztán tapasztaltak.
A héten történt események nem csupán globális kereskedelmi háború kezdetét jelentették, hanem azt is, hogy a világ szuperhatalma határozottan hátat fordított a globalizációnak, amelyet korábban támogattak, és amelyből az utóbbi évtizedekben jelentős profitot könyvelhettek el. Ezzel a lépéssel a Fehér Ház figyelmen kívül hagyta a hagyományos közgazdaságtan és diplomácia néhány alapelvét is. Trump bejelentésében sokat emlegette az 1913-as évet, amely fordulópontot jelentett az Egyesült Államok történetében, hiszen ekkor vezették be a szövetségi jövedelemadót, miközben jelentősen csökkentették a vámokat. Ezt megelőzően az Egyesült Államok kormánya főként vámokból finanszírozta működését, és nyíltan protekcionista politikát folytatott.
A Fehér Ház alapvető tanulsága az, hogy a magas vámok tették „naggyá” Amerikát, és így nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra. A globalizáció és a szabadkereskedelem alapját a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elméletei képezik, különösen az 1817-es összehasonlító előny elmélete. A lényeg az, hogy az egyes országok különböző termékek előállításában kiválóak, a saját természeti erőforrásaik és a népességük leleményessége alapján. Általánosságban elmondható, hogy a világ, és az abban lévő országok jobban járnak, ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobb, majd szabadon kereskedik egymással.
Bár az Egyesült Államok sosem volt teljes mértékben elkötelezett a szabadkereskedelem mellett, a mostani helyzet a vámok kiszabására használt módszer is ezt tükrözi. Az úgynevezett „visszavágó” vámok számítása során a Fehér Ház figyelembe vette a kereskedelmi deficitet, és az importok nagyságával osztotta el. A vámok célja az volt, hogy megszüntessék a kereskedelmi egyensúlytalanságot, amelyet a Fehér Ház „csalásnak” nevezett. Az a tény, hogy egy ország többet exportál az Egyesült Államokba, mint amennyit importál, már önmagában is csalásnak minősül, és így vámot von maga után.
A Fehér Ház stratégiája célzottan azokat az országokat vette célba, amelyek kereskedelmi többlettel rendelkeztek, nem pedig azokat, amelyek valós kereskedelmi akadályokat alkalmaztak. Ezért a vámok szigorú következményeit a kis országok és feltörekvő gazdaságok viselik. Az Egyesült Államok nem hisz már abban, hogy a kereskedelem alapja a különböző termékek és erőforrások eltérő eloszlása. A szolgáltatások kereskedelme, amelyben az Egyesült Államok jelentős többlettel rendelkezik, most teljesen kizárt a Fehér Ház számításaiból.
A globális kereskedelem átalakulása nemcsak az Egyesült Államokat érinti. Más országoknak is választási lehetőségük van, hogy támogassák-e a tőke és a kereskedelem áramlását, amely gazdaggá tette az Egyesült Államokat. A nagy amerikai cégek, amelyek az olcsó ázsiai termelésre építettek, most komoly problémákkal néznek szembe, hiszen a vámok megváltoztatják a működési stratégiáikat. Az új kereskedelmi háború a közösségi média szintjén is megnyilvánulhat, és a fogyasztók reakciói komoly következményekkel járhatnak.
A gazdasági hatások számos területen megjelennek, és a tőzsde máris reagál a változásokra. Az infláció emelkedése és a recesszióval kapcsolatos félelmek mind azt jelzik, hogy az Egyesült Államok kilép a globális kereskedelmi rendszerből, amelyet maga alakított ki. A jövőbeni átmenet azonban rendkívül zűrzavaros lehet, és a világ más országai is új szövetségeket kereshetnek a kereskedelmi kapcsolatok újraértelmezésére.

