
Titanic: Új felfedezések a hajó végső pillanatairól
A Titanic katasztrófája, amely 1912 áprilisában történt, az egyik legtragikusabb esemény a tengerészettörténelemben, és a hajó sorsa azóta is foglalkoztatja a tudósokat és a történészeket. A legújabb kutatások, amelyek egy teljes méretű digitális szkennelésen alapulnak, új fényt derítettek a tragikus eseményekre, amelyek a hajó bukásához vezettek. A 3D-s másolat nemcsak a hajó két részre szakadása során bekövetkezett erőszakos eseményeket mutatja be, hanem megerősíti a szemtanúk beszámolóit is, miszerint a mérnökök az utolsó pillanatig dolgoztak, hogy életben tartsák a hajó világítását.
A digitális szkennelést a National Geographic és az Atlantic Productions közösen készített dokumentumfilmhez, a „Titanic: The Digital Resurrection”-höz használták fel. A Titanic roncsának helyét 3,800 méteres mélységben, az Atlanti-óceán jeges vizeiben találjuk, ahol a modern technológia, köztük víz alatti robotok, több mint 700,000 képet készítettek a hajóról különböző szögből, hogy létrehozzák a „digitális ikert”. Ezt az eljárást a BBC News mutatta be a világ számára 2023-ban, amely lehetőséget adott arra, hogy a roncsot részletesebben tanulmányozhassák.
A Titanic hatalmas orra a tengerfenéken áll, szinte úgy tűnik, mintha a hajó folytatná az útját. Ezzel szemben a hajó hátulja 600 méterre található, és teljesen összeroncsolódott állapotban hever. Ez a károsodás a hajó vízbe csapódása miatt következett be, amikor a Titanic ketté tört. A szkennelés új részleteket tárt fel, például egy porthole-t, amely valószínűleg a jéghegy által tört el. Ez megerősíti azokat a túlélők beszámolóit, miszerint a jég bejutott néhány kabinba a baleset során.
A Titanic hatalmas kazánházát is tanulmányozták az új digitális másolat segítségével. A kutatók megfigyelték, hogy a kazánok egy része homorú, ami arra utal, hogy a hajó még víz alá merülve is működött. A hajó hátulján egy nyitott szelep is felfedezésre került, ami azt jelzi, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe. Ez a mérnökök, köztük Joseph Bell vezetésével, akik azért maradtak a fedélzeten, hogy szenet lapátoljanak a kazánokba, hogy a világítást életben tartsák, heroikus tetteit igazolja. Mindezek a mérnökök a baleset során életüket vesztették, de akcióik sok ember életét megmentették.
A kutatások részeként egy új számítógépes szimuláció is készült, amely a Titanic szerkezetéről készült részletes modellt használta, és információkat gyűjtött a hajó sebességéről, irányáról és helyzetéről, hogy előre jelezze a jégheggyel való ütközés következményeit. A szimuláció azt mutatja, hogy a hajó csak egy pillanatnyi érintkezést szenvedett el a jéghegynél, amely több, A4-es méretű lyukat hagyott a hajótestén. A Titanic eredetileg úgy lett megtervezve, hogy akár négy vízálló rekesz is tönkremehet, mégis a szimuláció szerint a jéghegy által okozott kár hat rekeszre terjedt ki.
A digitális szkennelés tehát nemcsak új tudományos felfedezéseket hozott, hanem lehetőséget adott arra is, hogy jobban megértsük a Titanic tragédiáját, és hogy újabb részleteket ismerjünk meg a hajó végső óráiról. A kutatók még évekig tanulmányozni fogják a 3D-s másolatot, és minden alkalommal újabb és újabb történeteket tárnak fel a Titanicról, amelynek sorsa továbbra is izgalmas kérdéseket vet fel a tudomány és a történelem területén.

