Óriás tintahal felvétele az óceán mélyén

A kolosszális tintahal, amely a világ legnehezebb gerinctelen állataként ismert, most először került természetes élőhelyén kamera elé, mivel a fajt 100 évvel ezelőtt fedezték fel. Az eddigi felvételek mindössze maradványokat mutattak, amelyeket bálnák és tengeri madarak gyomrában találtak, ám a közelmúltban egy 30 centiméter hosszú fiatal példányt sikerült megörökíteni 600 méteres mélységben, a Dél-Szendvics-szigetek közelében, az Atlanti-óceán déli részén. A felvételt egy tudósokból álló csapat készítette, amelyet a Essexi Egyetem egyik oktatója vezetett, és amely márciusban indult útnak egy 35 napos kutatási expedíció keretében, hogy új tengeri életformákat találjanak.

A kolosszális tintahal egyedülálló jelenség a tengeri élővilágban. A szakértők úgy vélik, hogy ezek a lények akár 7 méter hosszúak is lehetnek és súlyuk elérheti az 500 kilogrammot. A felnőtt példányok megjelenése és életciklusa azonban még mindig nagy rejtély, hiszen eddig csak elpusztult egyedeket láthattak a halászok, de élő, természetes környezetben még soha nem figyelték meg őket. A Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajójának legénysége egy távirányítású járművet használt a tintahal észlelésére, és a fő tudós, Dr. Michelle Taylor elmondta, hogy kezdetben nem voltak biztosak abban, hogy pontosan mi is az, de a tintahal szépsége és különlegessége miatt megörökítették a pillanatot.

A felvételt később Dr. Kat Bolstad ellenőrizte, aki kiemelte, hogy ez az első alkalom, hogy élő kolosszális tintahalat rögzítettek a természetes élőhelyén. „Izgalmas látni az első in situ felvételeket egy fiatal kolosszális tintahajról, és megdöbbentő gondolni arra, hogy ezek az állatok nem is tudnak az emberi létezésről” – mondta Bolstad. A kolosszális tintahalak életciklusáról még mindig nagyon keveset tudunk, de a felnőttek elvesztik a fiatalok átlátszó megjelenését. Egy másik jellegzetessége a fajnak, hogy a karjaik közepén horog formájú képletek találhatók.

A természetvédelmi múzeum szakértői megjegyezték, hogy rendkívül nehéz megbecsülni a kolosszális tintahalak globális populációját. 2022-ben a múzeum megállapította, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is, ezek az óriási gerinctelenek a legenda és a valóság határán egyensúlyoznak”. Az elmúlt hónapban a kutatók egy másik figyelemre méltó eseményt is rögzítettek: januárban először sikerült felvenniük egy gleccser üveg tintahalat is. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója szerint „két különböző tintahal első megfigyelése egymást követő expedíciókon rendkívüli és jól mutatja, mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiból”.

Ezek a felejthetetlen pillanatok emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még felfedezésre váró rejtélyekkel. A kutatók folytatják a tengeri környezet javítására irányuló erőfeszítéseiket, és a közvélemény tudatosságának növelése érdekében különböző projekteket indítanak. A brit tengerpart mentén élő tengeri madarak számára alapvető táplálékforrást jelentenek a homokhalak, és a kutatások során kiderült, hogy az atlanti tőkehal is a túlhalászott fajok közé tartozik. A kutatók célja, hogy a jövőben még többet tudjanak meg a tengeri élővilágról és annak védelméről, miközben a mesterséges intelligencia forradalmában is élen járjanak.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o