Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a nagy művek másolatai őrződnek

A sarkkörön, Norvégiától északra található Svalbard szigetcsoport különleges helyszín a világ térképén. A sarkvidéki táj, a fagyos hegyek és a távolság jellemzi, ahol több száz jegesmedve él, és csupán néhány elszórt település található. Az egyik legfontosabb település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa. Itt, a település határán, egy leszerelt szénbányában található az Északi Világarchívum (AWA), amely egy földalatti adatmegőrző hely. Az AWA célja, hogy megőrizze az információkat a technológiai elavulás, az idő és az öregedés ellen, és ehhez az ügyfelek fizetnek, hogy adataikat filmre rögzítve, a mélyben tárolhassák, akár több száz évig is.

Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója, vezet minket a föld alá. A fejünkön viselt lámpák fényénél egy sötét folyosón haladunk, és az öreg vasúti sínek mentén 300 métert sétálunk a hegy belsejébe, míg elérjük az archívum fém ajtaját. Az archívum belsejében egy szállítódoboz áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyikben filmtekercsek találhatók, amelyek az adatokat tárolják. Bjerkestrand elmondja, hogy itt rengeteg emlék és örökség található, a digitalizált művészeti alkotásoktól kezdve, irodalmon és zenén át, egészen a mozgóképekig. Az archívum 2015-ös megnyitása óta több mint 100 adatbetét érkezett intézményektől, cégektől és magánszemélyektől, több mint 30 országból. Az archívumban található digitális műtárgyak között szerepel a Taj Mahal 3D-s modellezése, régi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, valamint a Földről készült műholdas megfigyelések, és Edvard Munch híres festménye, a Kiáltás.

Az AWA kereskedelmi vállalkozásként működik, és a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand is az igazgatója. Az archívum ötlete a közeli Globális Magbankból származik, ahol a növények vetőmagjait tárolják, hogy a termények viszonylag könnyen visszanyerhetők legyenek természeti vagy emberi katasztrófák után. Bjerkestrand hangsúlyozza, hogy Svalbard tökéletes helyszín az adatmegőrzéshez, mivel távol van a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól és katasztrófáktól. Az alagútban sötét, száraz és hűvös van, az egész év során fagypont alatti hőmérsékleten, ami ideális a filmek hosszú távú megőrzésére.

Az archívum hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Code Vaultot rejt. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapjait alkotják. Kyle Daigle, a GitHub ügyvezető igazgatója elmondja, hogy a szoftver jövőjének biztosítása rendkívül fontos az emberiség számára, mivel ez már a mindennapi életünk szerves részévé vált. A cég különböző hosszú távú tárolási megoldásokat vizsgált, és elmondta, hogy a meglévő mechanizmusok hosszú ideig tárolhatók, ám szükség van technológiára ahhoz, hogy olvashatóak legyenek.

A Piql központjában, Dél-Norvégiában az adatfájlokat fotoszenzitív filmre kódolják. A szoftverfejlesztő, Alexey Mantsev magyarázza, hogy az adatok bit- és bájt-sorozatként léteznek, amelyet képekké alakítanak. Miután a képeket exponálták és kidolgozták, a feldolgozott film szürke színű, de közelebbről nézve apró QR-kódok tömegének tűnik. Az információk nem törölhetők vagy módosíthatók, és könnyen visszanyerhetők. A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatos egyik kulcsfontosságú kérdés az, hogy az emberek meg fogják-e érteni, mit őriztek meg, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. A Piql erre is gondolt, ezért a filmre egy irányelvet nyomtattak, amely nagyítható és optikailag olvasható.

A világban naponta több adat keletkezik és használódik, mint valaha, azonban a szakértők régóta figyelmeztetnek a potenciális „digitális sötét korszakra”, amely akkor következhet be, ha a technológiai fejlődés miatt a korábbi szoftverek és hardverek elavulnak. A világ különböző cégei hosszú távú adatmegőrzést kínálnak, a legelterjedtebb formát a mágneses szalagok, vagyis az LTO jelenti. Azonban új innovációk is megjelennek, például a Microsoft Project Silica, amely 2 mm vastag üveglapokra transzferálja az adatokat erős lézerekkel. A Southampton Egyetem tudósai pedig egy úgynevezett 5D memória kristályt hoztak létre, amely a humán genom rekordját tárolja. Ezt is elhelyezték a „Humanity Memory” archívumban, amely egy másik olyan hely, amely történelmi dokumentumokat véd.

Az Északi Világarchívum évente három alkalommal fogad adatbetéteket, és a BBC látogatása során a legfrissebb felvételek között szerepeltek veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai. Christian Clauwers fényképész, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett csendes-óceáni szigeteket dokumentálta, szintén elhelyezte munkáit. Az archiváló, Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezetője, miután letette a történelmi autómodellek rajzait és fényképeit, elmondta, hogy ez egy igazán alázatos és szürreális élmény volt számára. A digitális világ számos problémával küzd, és folyamatosan szükség van a formátumok frissítésére, hogy azok 20 vagy 30 év múlva is hozzáférhetők legyenek.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o